Nemes Zsiga, aki életének 19. évében, tragikus körülmények között hunyt el, iskolánk kiváló diákja volt.

A „C” osztályban, biológia-kémia tagozaton tanult, végig kitűnő eredménnyel. 2020-ban érettségizett, a megszerezhető 500 pontból 500 pontot szerzett.

Folyékonyan beszélt angolul, németül és spanyolul, óriási tekintélyt vívott ki magának osztálytársai körében és minden közösségben, ahol csak megfordult. Zsenialitását fémjelzi a rengeteg tanulmányi versenyen való sikeres szereplés, melynek csúcspontját a kémia OKTV országos döntőjében elért 3. helyezése jelentette.

Mindezek mellett remek EMBER is volt, az önzetlenség, a segítségadás szorosan hozzátartozott személyiségéhez. Mindig a közösség erejét, a megismerni akarást, az egymás iránti nyitottságot képviselte a kitűnni vágyással szemben. Hatalmas befogadókészsége volt, amivel mindig érteni akarta a világot, a társait, egyszerűen ünnepelte az életet, és mindenből a jót akarta kihozni.

Mindig tele volt tervekkel. El akart jutni Dél-Amerikába az ottani élővilágot tanulmányozni. Kíváncsian várta az egyetemi életet, s ennek aktív részese akart lenni. Tanítani akart a Fazekasban, hogy lelkesítse a jövő nemzedéket.

Ezen álmok megvalósítására félre is tett a pénzéből, s az évek alatt egy komoly összeget sikerült összegyűjtenie. Ismerve őt, helyeselné a szülei döntését, miszerint ez a pénz egy olyan alapítványhoz került, ahol a kémiából és biológiából tehetséges diákok útját segíti a róla elnevezett díj keretein belül.

A jövő vegyészeként már csak az égi mezőkön találkozhatunk vele, de szellemiségét, tanító mivoltát, azt az életszeretetet és életigenlést, ami áradt személyiségéből, itt a Földön őrizzük meg és ápoljuk tovább.