1968-1972 között a Fazekas Mihály Gimnázium speciális matematika osztályának diákja. Osztálytársaival heti 10 órában foglalkozott ezzel a tantárggyal. Egymást inspiráló, támogató közegben teltek a középiskolás évek. Pap Gyula nagyra tartotta gimnáziumi tanárait, Dr Kántor Sándornét és Szvetits Zoltánt. Magával vitte és fejlesztette az itt tanult technikai alapokat, módszereket, valamint tanárai matematika iránti rajongását is. 

Pap Gyulát több szempontból is vonzotta a matematika: egyrészt annak játékossága, kihívás jellege, másrészt az a tulajdonsága, hogy elvont kérdésekre precíz válaszokat ad. 

A Kossuth Lajos Tudományegyetem (jogutód a mai Debreceni Egyetem) matematikus hallgatójából az évek során az intézmény tanszékvezetője, majd dékánhelyettese lett. Dolgozott a Tübingeni Egyetemen Németországban, a Bolyai Intézet igazgatójaként Szegeden, majd a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet vendégkutatójaként Budapesten. 

Szakmáját szenvedélyesen szerető egyetemi oktató, nemzetközileg is elismert kutató volt, szakterülete a valószínűségelmélet, a sztochasztika volt. Szívén viselte a hallgatók képzését, doktoranduszai, kollégái sikerességét. Sokat tett a következő generációk kineveléséért. 

Közvetlen, barátságos személyiségével aktív szervezője, résztvevője volt a szakmai konferenciáknak, intézményi szabadidős programoknak (pl. síelés, énekkar, piknik, tenisz). 

Hirtelen távozásával nagy űrt hagyott maga után. 

Pap Gyula életének és munkásságának állít emléket családja ezzel a díjjal, melyet fazekasos tanároknak és diákoknak ajánlanak.